A Manabi Nyelviskoláról (Manabi外語学院、両国)

Seeya minden kedves olvasónak :)

Ahogy múltkor is írtam, a mostani bejegyzésemben az iskoláról fogok írni, ahol tanultam. 

Miután megérkeztem Narita reptérre és felvettem a csomagjaimat, indultam is a szállásomra, ami egy kollégium volt (értsd hat lány egy szobában :). Igaz, ez nem az iskola által felajánlott kollégium volt, mivel az még egy kisebb vagyonba került volna, a tandíjon felül. Így még otthonról foglaltam a Sakura House weboldalán. Aki esetleg kíváncsi itt nézhet körül: 

http://www.sakura-house.com/en/?gclid=CMmU1YLWrsMCFRAHvAodfjsAow

(Véleményem szerint ennél olcsóbb szállás Japánban nem nagyon található. Ajánlanak több lehetőséget is, Share House, Dormitory, Apartment stb.)

A reptérről először is a Sakura House Shinjuku irodájába vezetett az utam, hogy felvegyem a kulcsot. Miután ez megtörtént, indultam a Nihonbashi állomásra, ami a legközelebb volt (kb. 1 perc) a kollégiumhoz és ahol a következő 6 hónapomat töltöttem.

Egy pár kép, hogy milyen volt a kilátás a kollégium ötödik emeletéről:

 

Mivel még volt egy pár napom az iskola kezdetéig, ismét elmentem Asakusaba a Senso Ji szentélybe... még mindig nem tudtam elhinni, hogy ismét itt vagyok és nem csak képzelődök...

  

Panda busz.... XD Sajnos nem tudtam kideríteni, hogyan lehet felhuppanni rá...

Aztán eljött az iskola első napja...ami ráadásul szintfelmérő teszttel kezdődött, hogy a tanárok eldöntsék, melyik csoportba osszanak be. Nem kicsit izgultam. 

Szerencsére nem tévedtem el és időben beértem az iskolába. A tanárok nagyon kedvesen fogadtak, és Shiga Sensei felkísért a terembe, ahol később az igazgatónő üdvözölte az új diákokat és beszédet tartott. Ezután következett rettegett teszt. A tanárok ugyan nyugtattak mindenkit, hogy ez csak arról szól, hogy csoportokba tudjanak osztani minket, de a diákok között érezhető volt a feszültség XD Utána levezetésképpen egy terembe kísértek minket, ahol kis sütik és üdítők voltak bekészítve. Itt aztán mindenki elkezdett ismerkedni egymással és bemutatkozni egymásnak. Az eredmény pár nap alatt megvolt. A kezdő csoportba kerültem. Érthető, hiszen otthon nem tanultam Japánul, ebben az iskolában kezdtem a nulláról. Az iskolának egyébként volt egy tipikusan animékban látható tetőterasza, ahol képeket is csináltunk, íme:

 

Aztán megszólalt a szintén animékban gyakran hallható iskolai csengőszó, hogy jelezze az első óra kezdetét. Amikor meghallottam azt a csengőszót én teljesen libabőrös lettem és örömömben ugrálni tudtam volna, de nagy nehezen visszafogtam magam XD

Az első hetekben végig száguldottunk a hiragana és katakana írásrendszeren és az alapvető nyelvtanon. Aztán jöttek az egyre nehezebb kifejezések és jöttek a "könnyebb" kanjik is. Az egyik tanárnő mondta, "hogy kérlek ne utáljátok a kanjikat, ők aranyosak, nem bántanak". Na persze XD

Ahogy befejeztünk egy leckét a tankönyvben, máris írtuk a nagy tesztet vagy kanji tesztet XD Kb. minden héten volt két vagy három teszt, de éppen ezért választottam az intenzív tanfolyamot, hogy minél hamarabb minél többet tanuljak. 

A legközelebbi bejegyzésemben a tesztek eredményeiről illetve az évzáró vizsgákról fogok beszámolni.

チュッ～　じゃ、またね！

Indulás az álmaim felé

Seeya minden kedves olvasónak!

Elnézést kérek, hogy már ezer éve nem írtam, de még mindig él és virul a blog, meg én is és továbbra is Japánból jelentkezek :)

Sajnos az eddig használt drága Toshiba gépem úgy döntött, hogy megadja magát és nem hajlandó többet elindulni, pedig annyira a szívemhez nőtt a kicsike, de merevlemeze már nem bírta tovább valamiért. Most jutottam el oda, hogy szereztem egy másik gépet, ezúttal egy Panasonic laptop mellett döntöttem, a cégnél ugyanezt a típust használjuk és mindenki elégedett vele. Úgyhogy most szokjuk egymást :)

Húú, annyi minden történt itt velem közben, de csak szépen sorjában.

Ott tartottam, hogy a második Japán utamról fogok beszámolni, amikor is tanulni jövök egy nyelvviskolába (köszönet Kaorinnak, hogy egy remek iskolát ajánlott, ugyanis ő ugyanitt tanult). Akit esetleg érdekel, itt nézhet körül: http://www.manabi.co.jp/en/

Elfogultság nélkül, szerintem tényleg szuper jó iskola és több kurzus közül is lehet választani. Az iskola diákvízumot is tud biztosítani. Én is rajtuk keresztül igényeltem diákvízumot, illetve az intenzív kurzust választottam, heti húsz órában tanultam. Több itt tanuló külföldi diákkal is beszélgettünk, hogy az iskolában ki mit és milyen tempóban tanul, hát ők elcsodálkoztak, hogy mi a Manabiban már hol tartunk és milyen alaposan megtanítják a nyelvtant stb.   

Legelső sokkot természetesen én is akkor kaptam, amikor megláttam a kurzus árát... először nem is tudtam, hogy honnan fogom a tandíjat előkeríteni, de azt tudtam, hogy életem végéig bánni fogom, ha nem próbálom meg. A megoldás az lett, hogy amikor a főiskolámon szünet volt (nyári, téli szünet), akkor Ausztriába mentem ki dolgozni egy szállodába, mint recepciós és felszolgáló. Mivel az angol és német az erősségem (a matekról viszont inkább ne beszéljünk), ez tűnt a legjobb megoldásnak. Nagyjából 1 évet dolgoztam így Ausztriában, mire végre összejött a tandíj, a kollégium és a repülőjegy ára, illetve némi költőpénz. Úgy terveztem, hogy majd mellette diákmunkából próbálom finanszírozni magamat. (Természtesen ez nem ment olyan simán, úgyhogy a szüleim segítettek ki a bajból, de a munkakeresésről később).

Miután a főiskolán letettem az államvizsgát, 2012-ben még egyszer visszamentem Ausztriába egy nyári szezonra, de alig vártam, hogy vége legyen, mert a terv szerint 2012 Decemberében akartam indulni Japánba. Mivel a vízum igénylése elég hosszú folyamat, már Szeptember körül el kellett kezdeni a jelentkezést, papírok kiküldését az iskolába stb. Közben végre letelt a nyári szezon és Október végén mentem haza Magyarországra. Az iskola közben visszajelzett, hogy rendben találták a papírjaimat, már csak a tandíj kifizetése volt hátra. Amikor az megérkezett hozzájuk, akkor küldtek nekem egy dokumentumot, amellyel be kellett mennem a Japán Nagykövetségre, hogy kézhez kapjam a vízumomat. El se tudom mondani, hogy mennyire örültem, amikor a kezemben tarthattam a vízumomat, szó szerint ugráltam örömömben. Még most is emlékszem az útra való készülődés kellemes izgalmára és még most is könnyes lesz tőle a szemem :,) A repülőjegyet Dec. 12. indulással foglaltam le még Novemberben.

Az indulás előtti egyik hétvégén az unokanővéremnél tartottunk egy nagyon jó csajos hétvégét, ami mozizással, sok beszélgetéssel és karácsonyi sütéssel telt, némi szomjoltó társaságában :P

Ahogy lassan közeledett az indulás, úgy mentem át a rokonaimhoz és a legdrágább barátnőmhöz, Tiffanyhoz elköszönni, ami nagyon nem volt könnyű...

Az indulás kora reggelén (hajnalán...), apu és anyu vittek ki a reptérre. A csomagfeladás elég viccesre sikeredett XD

Kettő hatalmas bőröndött sikerült feladni, de nekem még volt egy nagy sporttáskám tele ruhákkal XD A check in pultos először azt kérte, hogy azt is adjam fel, de szép kék szemeimmel néztem rá és azt mondta, ha a táska belefér a pult melletti fém tartóba (amivel mérik a fedélzetre felvihető csomagot), akkor nem kell feladni. Na, apukámmal addig gyűrtük a táskát, amíg bele nem fért a tartóba XD A pultos végül feladta, és azt mondta "jól van, felviheted a gépre...."XD

Mielőtt átmentem volna a biztonsági kapun, a bátyám és a kis unokahúgaim még egyszer felhívtak telefonon, hogy elköszönjenek...... na akkor (is) nagyon meghatódtam.

Utána eljött az idő, hogy átmenjek a biztonsági kapun... mielőtt elindultam volna a kapu felé, anyu és apu még egyszer puszit adtak. Anyuék végig ott álltak amíg el nem tűntem a tömegben.

Mivel még volt egy kis időm a gép indulásáig, addig a duty free boltokban nézelődtem :) Aztán a hangosbemondóban hallottam, hogy megnyitották a beszállókaput!!! Máris száguldottam a kapuhoz. Szavakkal nem tudom elmondani milyen fantasztikus érzés volt meglátni a gépet :D Először Zürichbe repültem és onnan szálltam át a Tokyoi gépre. Még a fedélzeten bemondták, hogy a Tokyoi géphez melyik kapunál kell beszállni, úgyhogy simán ment az átszállás. Egy óra várakozás után végre felszállhattam az álmaimhoz repítő gépre! Szerencsére zökkenőmentes volt az út.

  

Na ez most nagyon hosszúra sikeredett....legközelebbi bejegyzésemben az iskoláról fogok beszámolni. Most pedig vacsi és megyek beájulni az ágyba :P