Február-Március összefoglaló egy kis Hanamival ☆〜（ゝ。∂）

Seeya minden kedves olvasónak! 😄

Igyekszem behozni a lemaradást, 申し訳ございません。(⌒-⌒; )

Még Februárban volt a Tokyo Marathon amin a párom is indult. Természetesen elkísértem a startig. Összesen 40km volt a táv és több tízezren indultak, a világ minden tájáról érkeztek profi sportolók illetve amatőr indulók is. A párom hobbi szinten fut, ha teheti hétköznap is elmegy kicsit kocogni munka után. Ezzel a maratonnal ki akarta próbálni, hogy mennyit is bír valójában és végigcsinálta a 40km-t! *büszkeséges* 

Először vonattal elmentünk ahhoz az állomáshoz, ahonnan mindenki rajtolt. Az állomáson feltűztem párom rajtszámát, utána az állomás kijáratából már láttuk a kaput, ahol a versenyzők bementek. Én tovább már nem kísérhettem Keitát, úgyhogy a kapunál átvettem a táskáját meg amit nem akart futás közben cipelni. Sok sikert kívántam neki aztán bement a kapun. Amíg ő futott, addig én átmentem vonattal ahhoz az állomáshoz, amelyik legközelebb volt a célhoz, és úgy beszéltük meg, hogy kávézóba beülve megvárom, mert akkora volt a tömeg, hogy másképp nem találtuk volna meg egymást. Addig én egy kis kávé mellett olvasgattam egy könyvet, amit magammal vittem.

Egyébként nagyon sok vicces jelmezbe öltözött egyének is indultak! Csak úgy, mert poén XD Batman és Pókember is képviseltette magát XD 

Keita a középmezőnyben végzett :3 De utána szegény nem tudott járni, annyira fájt a lába... Aggódtam, hogy másnap reggel egyáltalán fel tud-e kelni, de szerencsére kipihente magát és valahogy sikerült felkelni :D

Március 4.-én pedig (飲み会) közös céges ivászat volt, ami a Japán kultúra része. Bár hogy ez milyen rendszeresen van, cégtől függ. Van ahol hetente, de van ahol havonta mennek a kollégák együtt inni. Nálunk nagyobb eseményekkor van, ha új ember lépett be a céghez és így üdvözöljük (歓迎会), ilyenkor az újdonsült kolléga nem fizet, hanem meghívják őt. Vagy év végén van egy nagy közös koccintás a téli szünet előtt (忘年会). Az illem szerint a legfiatalabb (vagyis én) XD rendel illetve önt italt az idősebbeknek, mégpedig két kézzel és úgy, hogy az üveg címkéje felül legyen. A sört pedig úgy kell önteni, hogy habos legyen. De a japánok igenis nagyvonalúak, nem ugyanazzal a mércével mérik a született japánt és a külföldit. Miért? Mert ők is tudják, én is tudom, hogy soha nem fogom olyan tökéletesen csinálni, mint egy született japán. De akkor is mutatni kell a szándékot! Aminek ők nagyon szoktak örülni és tényleg jól esik nekik, ha egy külföldi legalább az ilyenkor szükséges alap illemmel tisztában van. Nagyon jó hangulatban telt az este és a felszolgált grill husika is mennyei volt *__*

A cég ahol dolgozok az egyik legnagyobb Japánban, és a feletteseim mind nagyon rendesek és segítőkészek! A cégemnél bizony jár a szabadnap nemzeti ünnepeken, illetve összesen három hét szabadság, Májusban, Augusztusban és Decemberben. Ezen felül van 10 nap fizetett szabadság, ha valaki esetleg lebetegszik. Túlóra általában a karácsonyi hajtáskor szokott lenni, November és December környékén, de más napokon 6kor megyünk haza.

Hozzá kell tegyem, az enyémhez hasonló cég még eléggé ritka Japánban, de már érezhető a változás az itteni munkakultúrában. Amiről rémhírek szoktak keringeni, az az itteni Black Company (ブラック企業). Ezek azok az általában kisebb cégek, amelyeknek jobban kell küzdeniük a bevételért, mint a nagyobb, nemzetközileg is ismert Japán cégeknek. Teszik ezt úgy, hogy nem sok szabadnapot adnak a dolgozóknak és előszeretettel NEM tartják be a munkáltatással kapcsolatos szabályokat. És az ilyen "fekete cégek" azok, amelyeknek dolgozói jobb esetben az éjszakai utolsó vonatot elérik. Rosszabb esetben egy Net caféban szállnak meg, ahol vannak kis elkülönített boxok matraccal, ahol pár órát alszanak és mennek tovább dolgozni. Hangsúlyozom, ez személyes vélemény és általánosságban beszélek. Minden azon múlik, hogy milyen céget talál az ember!  

Március 21én pedig elmentünk párommal megünnepelni a szülinapomat egy vacsival egy kínai étterembe az Omotesando állomásnál :3 Isteni finom volt! A Yin és Yang kettősségét jelképezvén, ilyen edényben hozták ki a leveseket:

Két különböző ízű levest hoztak, az egyik nagyon csípős volt, így főleg Keita evett belőle XD A másik viszont krémes volt, az volt az enyém XD Mellé hoztak friss zöldségeket és shabushabu husikát is, amit bele kellett mártogatni  a forró levesbe és aztán hammmm! Nagyon jó hangulatban telt az este! :3

Másnap, 22én vasárnap elmentünk Esztivel kosztümöt nézni Uenoba, amit egybe kötöttünk egy kis Hanamival :3 Olyan gyönyörű, amikor kezdenek nyílni a cseresznyevirágok!

Utána elmentünk egy üzletbe, ahol kosztümöket lehet venni és találtunk is Esztinek egy háromrészes szettet, szoknya, nadrág és blézer, nagyon csinos volt! *＿*

(És ezúton is köszönöm szépen a finom tejbegrízt és a fülbevalót!) :3 

Igyekszem behozni a lemaradást, amennyire csak tudom, csak most ismét tanulnom kell, mivel a cég kérte, hogy tegyek le egy bizonyos IT vizsgát. Ennek örömére vettem a Daisoban egy új tolltartót és ceruzát, hátha meghozza a kedvemet a tanuláshoz XD

Még jelentkezek, addig is vigyázzatok magatokra és チュ～！

Valentin nap Shibuyán XD

Seeya minden kedves olvasónak :D

A mostani bejegyzés szintén Shibuyáról fog szólni :)

Mivel Eszter csizmája pont a Hokkaidói utazás előtt ment tönkre, sürgősen szerezni kellett egy másikat, ezért úgy beszéltük meg, hogy 14.én szombaton, tízkor találkozunk. Ha már Valentin napon Hiroto és Keita is dolgoznak, akkor együtt randizunk XD (mint utóbb viszont kiderült, az eredeti beosztással ellentétben Eszti párjának mégsem kellett dolgoznia, de ugye a csizma vészhelyzetet akkor is meg kellett oldani :)

Reménnyel tele elindultunk az egyik cipős butik felé, de sajnos nem volt csizma Eszter méretében. (hozzá kell tegyem, itt minden a Japán lányok ropi lábaira van tervezve...)

Utána bementünk a Forever 21 üzletbe, ahol fazonra nagyon is csinos kis csizmák voltak, de ismét a méret okozta a nehézséget, amikor megkérdeztük az eladót, hogy a kitett csizmáknál nincs nagyobb méret, közölte, hogy sajnos nincs. Nem baj, nem adjuk fel!

Közben még egy kicsit nézelődtünk a kiegészítők között... az egész boltot fel tudnám vásárolni XD Végül egy csipkés fehér ruhácska valahogy pimasz módon a kosaramban landolt... nem is értem hogyan történt, egyszer csak úgy ott volt a kosárban XD

Miután kijöttünk a Forever 21 üzletből, még megpróbálkoztunk az H&M üzletben, de pár bokacsizmától eltekintve nem volt nagy választék...

Mivel kezdtünk megéhezni, elindultunk egy MOS burgerbe (szerintem veri bármelyik McDonaldsot vagy Burger Kinget...).

A MOS burger mellett volt egy állatkereskedés, ahova természetesen be kellett menni :) Az egyik kölyök kutyus különösen cuki volt, és legszívesebben rögtön el is hoztam volna :)

Aztán beültünk fincsi MOS burgert enni, közben jól elbeszélgettünk :D (Eszti, ezúton is bocsi a szénsavas üdítőért) XD 

Utána energiával és újult reményekkel tele elindultunk a Shibuya 109 plázába. Az egyik üzlet eladójával különösen jól elbeszélgettünk :) Utána az emeleten lévő üzletek felé vettük az irány és BINGO! Az egyik üzletbe betérve az eladó kérésünkre hozott egy csizmát Eszti méretében, még harisnyát is adott Esztinek, hogy könnyebb legyen felhúzni a csizmát. Amikor mondtuk, hogy KELL a csizma, de mi legyen a kapott harisnyával, az eladó mutatta, hogy "psszt" XD Így Eszter az újonnan szerzett csizmában hagyta el az üzletet. Utána még benéztünk a Liz Liza üzletbe, amit szintén fel tudnék vásárolni, de inkább úgy döntöttem, hogy majd legközelebb XD

Természetesen a purikura sem maradhatott el :D Miután végeztünk a purikurával, Eszti mosdót keresett, hogy mégis csak azt a cipőt veszi fel amiben eredetileg jött, a csizmát pedig majd otthon bejárja. 

Én a kis figurákat ábrázoló táblára mutatva azt mondtam, "Biztos arra van, amerre az a tábla mutat".

Eszti: "De miért van azon négy férfi figura, és nem pedig egy fiú egy lány figura?"

Én: "Ja, akkor az a lift..." XD XD XD

Amúgy sokat nem tévedtem, mert a férfi mosdó tényleg ott volt, a női egy emelettel feljebb.... na XD

Miután a cipőcsere megtörtént, mentünk is dobolni!! Bár én a lányokhoz képest sehol sem tartok, úgyhogy még gyakorolnom kell...

Ezután a Don Quijote üzletbe mentünk (amit legutóbb részegen nem találtunk meg XD Kis nézelődés után pedig lassan az állomás felé vettünk az irányt.

Útközben pedig, Valentin nap alkalmából kis szívecskéket tartó emberekkel találkoztunk.

Én: "Húúú Eszti, néézd, néézd, néézd!!"

Eszti: "Ok, most várjuk meg amíg elmennek azok, akik ez előbb láttak és hallottak téged" XD

Reklámmal ellátott papírzsepit osztogató fiúkat is láttunk.

Eszti viccelve: "Ez a srác cuki, tőle elveszem"

Tíz méterrel arrébb másik srác.

Eszti: "Ő is cuki, tőle is elveszem"

Én viccelve: "Mondták már neked hogy házas vagy?" XD

Ezután az állomásnál búcsút vettünk. Esztiék korán keltek másnap, mivel indultak Hokkaidóra.

Nagyon jól éreztem magam, ennyit nevetni!! :D A legközelebbi hármasban töltött csajos napot is nagyon várom már!! :D

A lányok blogjait itt olvashatjátok:

Kaorin: http://kaorin-chan.blogspot.jp/ (Kyoto és Osaka beszámoló hamarosan :)  

Eszti: http://tokyodenoseikatsu.blogspot.jp/ (Hokkaido beszámoló hamarosan :)

Holnap pedig megyek szurkolni a Tokyo Maratonra, ugyanis Keita is indul, negyven km a táv :)

Még jelentkezek, addig is チュッ～　*＿*

Vizsgák, munkakeresés és Shibuya a lányokkal! :D

Seeya minden kedves olvasónak :)

A mostani bejegyzést az iskolai vizsgákkal fogom folytatni (röviden), illetve a munkakeresésről is szó lesz.

Az iskolában a hétköznapi "kisebb" teszteken kívül volt az év végi nagy teszt, ami alapján eldöntötték a tanárok, hogy mehetsz-e a következő osztályba. A vizsga nagyjából a JLPT szabályai szerint zajlott és a feladatok is hasonlóak voltak. Három része volt a vizsgának: az elsőben a "nagyszerű" kanji tudásomat, szókincset és a nyelvtani készséget nézték. A másodikban volt az olvasott szövegértés és a harmadik a hallás utáni szövegértés. Minimum 70% körül kellett teljesíteni, hogy átmenjek a következő osztályba. Íme az eredményeim:

És végre 2013 Áprilisában a munkakeresés meghozta gyümölcsét, egy gyakornoki munkát találtam egy HR cégnél. Szerencsére nekik pont egy olyan ember kellett, aki erős angolban. Bár ezt a gyakornoki állást 6 hónapos szerződéssel írtuk alá, de akkor is nagyon jól jött. A tulajnak pedig semmi gondot nem okozott, hogy délelőtt iskolában vagyok és délután megyek be dolgozni :)

A hétvégéket pedig a férjemmel töltöttem :3 Íme néhány kép:

Kara-age és Yakisoba. Nem tudtuk az egészet megenni, kicsit sokat rendeltünk talán? XD

Saját készítésű Miso leves, "büszkeség" XD

Hanami *___*

Sunshine City Tropicarium :3

Park Yokohama-ban.

Mega Pikachu XD

Sky Tree *__*

Sky Tree lift *__*

És a kilátás :3

Cosplay Purikura, de csak én voltam olyan lökött, hogy be is öltözzek XD

Pandás finomság :)

Ha már Mega Pikachu, akkor óriás Hello Kitty is XD

Kamakura

Óriás Kitty 2 XD

A képen mosolygok, de igazából kicsit féltettem az újaimat XD Amúgy kenyeret tartottam neki XD

Igen, purikura XD

Csak simán Yummy~

Kamakura, tradicionális menü :3 

Ezt pedig párom édesanyja sütötte nekem <3

Miután a HR cégnél lejárt a gyakornoki időm Augusztusban, ismét egy kb. fél éves munkakeresés kezdődött, közben éttermekben kisegítő munkát végeztem (részmunkaidőben). Szerencsére Januárra találtam egy IT cégnél tolmács és fordító munkát, imádom! ^_^

És végre a lányokkal, Kaorinnal és Eszterrel, össze tudtuk hozni a találkozót!! Érdekes, amíg Magyarországon voltunk nem tudtuk összehozni, úgyhogy itt Japánban találkoztunk először XD Azt hiszem már mind a hármunknak bőven idehúz a szíve Japánba.

Első alkalommal egy magyar étteremben találkoztunk és jó hangulatban telt az ebéd :) Sajnos nekem és páromnak utána még dolgunk volt így búcsút vettünk, de utána egyik hétvégén csak hárman csajok suhantunk Shibuyára XD

Én ki akartam próbálni a dobolást az egyik game centreben, mert még soha nem játszottam vele XD Háát, még gyakorolnom kell XD Ja, és Eszter gépe valamiért nem érzékelte az ütőket, utána én akartam pénzt váltani mert nem volt apróm, na a váltógép meg nekem nem működött O__o

Bezzeg amikor Kaorin dobolt, neki simán ment XD

Utána átmentünk egy izakaya-ba és két óra ivás következett XD Egy bizonyos összegért két órán keresztül annyit lehet inni, amennyit csak akarsz XD Nagyon jó hangulatban telt a beszélgetés (a képek viszont nem publikusak) XD 

Miután elég frissítőt fogyasztottunk és le is járt a két óra, még egy üzletbe be akartunk nézni... csak éppen az utat nem igen találtuk még a telefon gps segítségével sem XD A japánok pedig végig bámultak minket XD

Miután az üzletet sikeresen nem találtuk meg, átmentünk az állomással szembeni Starbucksba és még elbeszélgettünk egy órát kb. :3 Utána, olyan este tíz körül mindhárman indultunk a vonathoz. 

Még egyszer köszönöm lányok!! :D   

Nemsokára jelentkezek, ﾁｭｯ~ <3

  

A Manabi Nyelviskoláról (Manabi外語学院、両国)

Seeya minden kedves olvasónak :)

Ahogy múltkor is írtam, a mostani bejegyzésemben az iskoláról fogok írni, ahol tanultam. 

Miután megérkeztem Narita reptérre és felvettem a csomagjaimat, indultam is a szállásomra, ami egy kollégium volt (értsd hat lány egy szobában :). Igaz, ez nem az iskola által felajánlott kollégium volt, mivel az még egy kisebb vagyonba került volna, a tandíjon felül. Így még otthonról foglaltam a Sakura House weboldalán. Aki esetleg kíváncsi itt nézhet körül: 

http://www.sakura-house.com/en/?gclid=CMmU1YLWrsMCFRAHvAodfjsAow

(Véleményem szerint ennél olcsóbb szállás Japánban nem nagyon található. Ajánlanak több lehetőséget is, Share House, Dormitory, Apartment stb.)

A reptérről először is a Sakura House Shinjuku irodájába vezetett az utam, hogy felvegyem a kulcsot. Miután ez megtörtént, indultam a Nihonbashi állomásra, ami a legközelebb volt (kb. 1 perc) a kollégiumhoz és ahol a következő 6 hónapomat töltöttem.

Egy pár kép, hogy milyen volt a kilátás a kollégium ötödik emeletéről:

 

Mivel még volt egy pár napom az iskola kezdetéig, ismét elmentem Asakusaba a Senso Ji szentélybe... még mindig nem tudtam elhinni, hogy ismét itt vagyok és nem csak képzelődök...

  

Panda busz.... XD Sajnos nem tudtam kideríteni, hogyan lehet felhuppanni rá...

Aztán eljött az iskola első napja...ami ráadásul szintfelmérő teszttel kezdődött, hogy a tanárok eldöntsék, melyik csoportba osszanak be. Nem kicsit izgultam. 

Szerencsére nem tévedtem el és időben beértem az iskolába. A tanárok nagyon kedvesen fogadtak, és Shiga Sensei felkísért a terembe, ahol később az igazgatónő üdvözölte az új diákokat és beszédet tartott. Ezután következett rettegett teszt. A tanárok ugyan nyugtattak mindenkit, hogy ez csak arról szól, hogy csoportokba tudjanak osztani minket, de a diákok között érezhető volt a feszültség XD Utána levezetésképpen egy terembe kísértek minket, ahol kis sütik és üdítők voltak bekészítve. Itt aztán mindenki elkezdett ismerkedni egymással és bemutatkozni egymásnak. Az eredmény pár nap alatt megvolt. A kezdő csoportba kerültem. Érthető, hiszen otthon nem tanultam Japánul, ebben az iskolában kezdtem a nulláról. Az iskolának egyébként volt egy tipikusan animékban látható tetőterasza, ahol képeket is csináltunk, íme:

 

Aztán megszólalt a szintén animékban gyakran hallható iskolai csengőszó, hogy jelezze az első óra kezdetét. Amikor meghallottam azt a csengőszót én teljesen libabőrös lettem és örömömben ugrálni tudtam volna, de nagy nehezen visszafogtam magam XD

Az első hetekben végig száguldottunk a hiragana és katakana írásrendszeren és az alapvető nyelvtanon. Aztán jöttek az egyre nehezebb kifejezések és jöttek a "könnyebb" kanjik is. Az egyik tanárnő mondta, "hogy kérlek ne utáljátok a kanjikat, ők aranyosak, nem bántanak". Na persze XD

Ahogy befejeztünk egy leckét a tankönyvben, máris írtuk a nagy tesztet vagy kanji tesztet XD Kb. minden héten volt két vagy három teszt, de éppen ezért választottam az intenzív tanfolyamot, hogy minél hamarabb minél többet tanuljak. 

A legközelebbi bejegyzésemben a tesztek eredményeiről illetve az évzáró vizsgákról fogok beszámolni.

チュッ～　じゃ、またね！