Valentin nap Shibuyán XD

Seeya minden kedves olvasónak :D

A mostani bejegyzés szintén Shibuyáról fog szólni :)

Mivel Eszter csizmája pont a Hokkaidói utazás előtt ment tönkre, sürgősen szerezni kellett egy másikat, ezért úgy beszéltük meg, hogy 14.én szombaton, tízkor találkozunk. Ha már Valentin napon Hiroto és Keita is dolgoznak, akkor együtt randizunk XD (mint utóbb viszont kiderült, az eredeti beosztással ellentétben Eszti párjának mégsem kellett dolgoznia, de ugye a csizma vészhelyzetet akkor is meg kellett oldani :)

Reménnyel tele elindultunk az egyik cipős butik felé, de sajnos nem volt csizma Eszter méretében. (hozzá kell tegyem, itt minden a Japán lányok ropi lábaira van tervezve...)

Utána bementünk a Forever 21 üzletbe, ahol fazonra nagyon is csinos kis csizmák voltak, de ismét a méret okozta a nehézséget, amikor megkérdeztük az eladót, hogy a kitett csizmáknál nincs nagyobb méret, közölte, hogy sajnos nincs. Nem baj, nem adjuk fel!

Közben még egy kicsit nézelődtünk a kiegészítők között... az egész boltot fel tudnám vásárolni XD Végül egy csipkés fehér ruhácska valahogy pimasz módon a kosaramban landolt... nem is értem hogyan történt, egyszer csak úgy ott volt a kosárban XD

Miután kijöttünk a Forever 21 üzletből, még megpróbálkoztunk az H&M üzletben, de pár bokacsizmától eltekintve nem volt nagy választék...

Mivel kezdtünk megéhezni, elindultunk egy MOS burgerbe (szerintem veri bármelyik McDonaldsot vagy Burger Kinget...).

A MOS burger mellett volt egy állatkereskedés, ahova természetesen be kellett menni :) Az egyik kölyök kutyus különösen cuki volt, és legszívesebben rögtön el is hoztam volna :)

Aztán beültünk fincsi MOS burgert enni, közben jól elbeszélgettünk :D (Eszti, ezúton is bocsi a szénsavas üdítőért) XD 

Utána energiával és újult reményekkel tele elindultunk a Shibuya 109 plázába. Az egyik üzlet eladójával különösen jól elbeszélgettünk :) Utána az emeleten lévő üzletek felé vettük az irány és BINGO! Az egyik üzletbe betérve az eladó kérésünkre hozott egy csizmát Eszti méretében, még harisnyát is adott Esztinek, hogy könnyebb legyen felhúzni a csizmát. Amikor mondtuk, hogy KELL a csizma, de mi legyen a kapott harisnyával, az eladó mutatta, hogy "psszt" XD Így Eszter az újonnan szerzett csizmában hagyta el az üzletet. Utána még benéztünk a Liz Liza üzletbe, amit szintén fel tudnék vásárolni, de inkább úgy döntöttem, hogy majd legközelebb XD

Természetesen a purikura sem maradhatott el :D Miután végeztünk a purikurával, Eszti mosdót keresett, hogy mégis csak azt a cipőt veszi fel amiben eredetileg jött, a csizmát pedig majd otthon bejárja. 

Én a kis figurákat ábrázoló táblára mutatva azt mondtam, "Biztos arra van, amerre az a tábla mutat".

Eszti: "De miért van azon négy férfi figura, és nem pedig egy fiú egy lány figura?"

Én: "Ja, akkor az a lift..." XD XD XD

Amúgy sokat nem tévedtem, mert a férfi mosdó tényleg ott volt, a női egy emelettel feljebb.... na XD

Miután a cipőcsere megtörtént, mentünk is dobolni!! Bár én a lányokhoz képest sehol sem tartok, úgyhogy még gyakorolnom kell...

Ezután a Don Quijote üzletbe mentünk (amit legutóbb részegen nem találtunk meg XD Kis nézelődés után pedig lassan az állomás felé vettünk az irányt.

Útközben pedig, Valentin nap alkalmából kis szívecskéket tartó emberekkel találkoztunk.

Én: "Húúú Eszti, néézd, néézd, néézd!!"

Eszti: "Ok, most várjuk meg amíg elmennek azok, akik ez előbb láttak és hallottak téged" XD

Reklámmal ellátott papírzsepit osztogató fiúkat is láttunk.

Eszti viccelve: "Ez a srác cuki, tőle elveszem"

Tíz méterrel arrébb másik srác.

Eszti: "Ő is cuki, tőle is elveszem"

Én viccelve: "Mondták már neked hogy házas vagy?" XD

Ezután az állomásnál búcsút vettünk. Esztiék korán keltek másnap, mivel indultak Hokkaidóra.

Nagyon jól éreztem magam, ennyit nevetni!! :D A legközelebbi hármasban töltött csajos napot is nagyon várom már!! :D

A lányok blogjait itt olvashatjátok:

Kaorin: http://kaorin-chan.blogspot.jp/ (Kyoto és Osaka beszámoló hamarosan :)  

Eszti: http://tokyodenoseikatsu.blogspot.jp/ (Hokkaido beszámoló hamarosan :)

Holnap pedig megyek szurkolni a Tokyo Maratonra, ugyanis Keita is indul, negyven km a táv :)

Még jelentkezek, addig is チュッ～　*＿*

Vizsgák, munkakeresés és Shibuya a lányokkal! :D

Seeya minden kedves olvasónak :)

A mostani bejegyzést az iskolai vizsgákkal fogom folytatni (röviden), illetve a munkakeresésről is szó lesz.

Az iskolában a hétköznapi "kisebb" teszteken kívül volt az év végi nagy teszt, ami alapján eldöntötték a tanárok, hogy mehetsz-e a következő osztályba. A vizsga nagyjából a JLPT szabályai szerint zajlott és a feladatok is hasonlóak voltak. Három része volt a vizsgának: az elsőben a "nagyszerű" kanji tudásomat, szókincset és a nyelvtani készséget nézték. A másodikban volt az olvasott szövegértés és a harmadik a hallás utáni szövegértés. Minimum 70% körül kellett teljesíteni, hogy átmenjek a következő osztályba. Íme az eredményeim:

És végre 2013 Áprilisában a munkakeresés meghozta gyümölcsét, egy gyakornoki munkát találtam egy HR cégnél. Szerencsére nekik pont egy olyan ember kellett, aki erős angolban. Bár ezt a gyakornoki állást 6 hónapos szerződéssel írtuk alá, de akkor is nagyon jól jött. A tulajnak pedig semmi gondot nem okozott, hogy délelőtt iskolában vagyok és délután megyek be dolgozni :)

A hétvégéket pedig a férjemmel töltöttem :3 Íme néhány kép:

Kara-age és Yakisoba. Nem tudtuk az egészet megenni, kicsit sokat rendeltünk talán? XD

Saját készítésű Miso leves, "büszkeség" XD

Hanami *___*

Sunshine City Tropicarium :3

Park Yokohama-ban.

Mega Pikachu XD

Sky Tree *__*

Sky Tree lift *__*

És a kilátás :3

Cosplay Purikura, de csak én voltam olyan lökött, hogy be is öltözzek XD

Pandás finomság :)

Ha már Mega Pikachu, akkor óriás Hello Kitty is XD

Kamakura

Óriás Kitty 2 XD

A képen mosolygok, de igazából kicsit féltettem az újaimat XD Amúgy kenyeret tartottam neki XD

Igen, purikura XD

Csak simán Yummy~

Kamakura, tradicionális menü :3 

Ezt pedig párom édesanyja sütötte nekem <3

Miután a HR cégnél lejárt a gyakornoki időm Augusztusban, ismét egy kb. fél éves munkakeresés kezdődött, közben éttermekben kisegítő munkát végeztem (részmunkaidőben). Szerencsére Januárra találtam egy IT cégnél tolmács és fordító munkát, imádom! ^_^

És végre a lányokkal, Kaorinnal és Eszterrel, össze tudtuk hozni a találkozót!! Érdekes, amíg Magyarországon voltunk nem tudtuk összehozni, úgyhogy itt Japánban találkoztunk először XD Azt hiszem már mind a hármunknak bőven idehúz a szíve Japánba.

Első alkalommal egy magyar étteremben találkoztunk és jó hangulatban telt az ebéd :) Sajnos nekem és páromnak utána még dolgunk volt így búcsút vettünk, de utána egyik hétvégén csak hárman csajok suhantunk Shibuyára XD

Én ki akartam próbálni a dobolást az egyik game centreben, mert még soha nem játszottam vele XD Háát, még gyakorolnom kell XD Ja, és Eszter gépe valamiért nem érzékelte az ütőket, utána én akartam pénzt váltani mert nem volt apróm, na a váltógép meg nekem nem működött O__o

Bezzeg amikor Kaorin dobolt, neki simán ment XD

Utána átmentünk egy izakaya-ba és két óra ivás következett XD Egy bizonyos összegért két órán keresztül annyit lehet inni, amennyit csak akarsz XD Nagyon jó hangulatban telt a beszélgetés (a képek viszont nem publikusak) XD 

Miután elég frissítőt fogyasztottunk és le is járt a két óra, még egy üzletbe be akartunk nézni... csak éppen az utat nem igen találtuk még a telefon gps segítségével sem XD A japánok pedig végig bámultak minket XD

Miután az üzletet sikeresen nem találtuk meg, átmentünk az állomással szembeni Starbucksba és még elbeszélgettünk egy órát kb. :3 Utána, olyan este tíz körül mindhárman indultunk a vonathoz. 

Még egyszer köszönöm lányok!! :D   

Nemsokára jelentkezek, ﾁｭｯ~ <3

  

A Manabi Nyelviskoláról (Manabi外語学院、両国)

Seeya minden kedves olvasónak :)

Ahogy múltkor is írtam, a mostani bejegyzésemben az iskoláról fogok írni, ahol tanultam. 

Miután megérkeztem Narita reptérre és felvettem a csomagjaimat, indultam is a szállásomra, ami egy kollégium volt (értsd hat lány egy szobában :). Igaz, ez nem az iskola által felajánlott kollégium volt, mivel az még egy kisebb vagyonba került volna, a tandíjon felül. Így még otthonról foglaltam a Sakura House weboldalán. Aki esetleg kíváncsi itt nézhet körül: 

http://www.sakura-house.com/en/?gclid=CMmU1YLWrsMCFRAHvAodfjsAow

(Véleményem szerint ennél olcsóbb szállás Japánban nem nagyon található. Ajánlanak több lehetőséget is, Share House, Dormitory, Apartment stb.)

A reptérről először is a Sakura House Shinjuku irodájába vezetett az utam, hogy felvegyem a kulcsot. Miután ez megtörtént, indultam a Nihonbashi állomásra, ami a legközelebb volt (kb. 1 perc) a kollégiumhoz és ahol a következő 6 hónapomat töltöttem.

Egy pár kép, hogy milyen volt a kilátás a kollégium ötödik emeletéről:

 

Mivel még volt egy pár napom az iskola kezdetéig, ismét elmentem Asakusaba a Senso Ji szentélybe... még mindig nem tudtam elhinni, hogy ismét itt vagyok és nem csak képzelődök...

  

Panda busz.... XD Sajnos nem tudtam kideríteni, hogyan lehet felhuppanni rá...

Aztán eljött az iskola első napja...ami ráadásul szintfelmérő teszttel kezdődött, hogy a tanárok eldöntsék, melyik csoportba osszanak be. Nem kicsit izgultam. 

Szerencsére nem tévedtem el és időben beértem az iskolába. A tanárok nagyon kedvesen fogadtak, és Shiga Sensei felkísért a terembe, ahol később az igazgatónő üdvözölte az új diákokat és beszédet tartott. Ezután következett rettegett teszt. A tanárok ugyan nyugtattak mindenkit, hogy ez csak arról szól, hogy csoportokba tudjanak osztani minket, de a diákok között érezhető volt a feszültség XD Utána levezetésképpen egy terembe kísértek minket, ahol kis sütik és üdítők voltak bekészítve. Itt aztán mindenki elkezdett ismerkedni egymással és bemutatkozni egymásnak. Az eredmény pár nap alatt megvolt. A kezdő csoportba kerültem. Érthető, hiszen otthon nem tanultam Japánul, ebben az iskolában kezdtem a nulláról. Az iskolának egyébként volt egy tipikusan animékban látható tetőterasza, ahol képeket is csináltunk, íme:

 

Aztán megszólalt a szintén animékban gyakran hallható iskolai csengőszó, hogy jelezze az első óra kezdetét. Amikor meghallottam azt a csengőszót én teljesen libabőrös lettem és örömömben ugrálni tudtam volna, de nagy nehezen visszafogtam magam XD

Az első hetekben végig száguldottunk a hiragana és katakana írásrendszeren és az alapvető nyelvtanon. Aztán jöttek az egyre nehezebb kifejezések és jöttek a "könnyebb" kanjik is. Az egyik tanárnő mondta, "hogy kérlek ne utáljátok a kanjikat, ők aranyosak, nem bántanak". Na persze XD

Ahogy befejeztünk egy leckét a tankönyvben, máris írtuk a nagy tesztet vagy kanji tesztet XD Kb. minden héten volt két vagy három teszt, de éppen ezért választottam az intenzív tanfolyamot, hogy minél hamarabb minél többet tanuljak. 

A legközelebbi bejegyzésemben a tesztek eredményeiről illetve az évzáró vizsgákról fogok beszámolni.

チュッ～　じゃ、またね！

Indulás az álmaim felé

Seeya minden kedves olvasónak!

Elnézést kérek, hogy már ezer éve nem írtam, de még mindig él és virul a blog, meg én is és továbbra is Japánból jelentkezek :)

Sajnos az eddig használt drága Toshiba gépem úgy döntött, hogy megadja magát és nem hajlandó többet elindulni, pedig annyira a szívemhez nőtt a kicsike, de merevlemeze már nem bírta tovább valamiért. Most jutottam el oda, hogy szereztem egy másik gépet, ezúttal egy Panasonic laptop mellett döntöttem, a cégnél ugyanezt a típust használjuk és mindenki elégedett vele. Úgyhogy most szokjuk egymást :)

Húú, annyi minden történt itt velem közben, de csak szépen sorjában.

Ott tartottam, hogy a második Japán utamról fogok beszámolni, amikor is tanulni jövök egy nyelvviskolába (köszönet Kaorinnak, hogy egy remek iskolát ajánlott, ugyanis ő ugyanitt tanult). Akit esetleg érdekel, itt nézhet körül: http://www.manabi.co.jp/en/

Elfogultság nélkül, szerintem tényleg szuper jó iskola és több kurzus közül is lehet választani. Az iskola diákvízumot is tud biztosítani. Én is rajtuk keresztül igényeltem diákvízumot, illetve az intenzív kurzust választottam, heti húsz órában tanultam. Több itt tanuló külföldi diákkal is beszélgettünk, hogy az iskolában ki mit és milyen tempóban tanul, hát ők elcsodálkoztak, hogy mi a Manabiban már hol tartunk és milyen alaposan megtanítják a nyelvtant stb.   

Legelső sokkot természetesen én is akkor kaptam, amikor megláttam a kurzus árát... először nem is tudtam, hogy honnan fogom a tandíjat előkeríteni, de azt tudtam, hogy életem végéig bánni fogom, ha nem próbálom meg. A megoldás az lett, hogy amikor a főiskolámon szünet volt (nyári, téli szünet), akkor Ausztriába mentem ki dolgozni egy szállodába, mint recepciós és felszolgáló. Mivel az angol és német az erősségem (a matekról viszont inkább ne beszéljünk), ez tűnt a legjobb megoldásnak. Nagyjából 1 évet dolgoztam így Ausztriában, mire végre összejött a tandíj, a kollégium és a repülőjegy ára, illetve némi költőpénz. Úgy terveztem, hogy majd mellette diákmunkából próbálom finanszírozni magamat. (Természtesen ez nem ment olyan simán, úgyhogy a szüleim segítettek ki a bajból, de a munkakeresésről később).

Miután a főiskolán letettem az államvizsgát, 2012-ben még egyszer visszamentem Ausztriába egy nyári szezonra, de alig vártam, hogy vége legyen, mert a terv szerint 2012 Decemberében akartam indulni Japánba. Mivel a vízum igénylése elég hosszú folyamat, már Szeptember körül el kellett kezdeni a jelentkezést, papírok kiküldését az iskolába stb. Közben végre letelt a nyári szezon és Október végén mentem haza Magyarországra. Az iskola közben visszajelzett, hogy rendben találták a papírjaimat, már csak a tandíj kifizetése volt hátra. Amikor az megérkezett hozzájuk, akkor küldtek nekem egy dokumentumot, amellyel be kellett mennem a Japán Nagykövetségre, hogy kézhez kapjam a vízumomat. El se tudom mondani, hogy mennyire örültem, amikor a kezemben tarthattam a vízumomat, szó szerint ugráltam örömömben. Még most is emlékszem az útra való készülődés kellemes izgalmára és még most is könnyes lesz tőle a szemem :,) A repülőjegyet Dec. 12. indulással foglaltam le még Novemberben.

Az indulás előtti egyik hétvégén az unokanővéremnél tartottunk egy nagyon jó csajos hétvégét, ami mozizással, sok beszélgetéssel és karácsonyi sütéssel telt, némi szomjoltó társaságában :P

Ahogy lassan közeledett az indulás, úgy mentem át a rokonaimhoz és a legdrágább barátnőmhöz, Tiffanyhoz elköszönni, ami nagyon nem volt könnyű...

Az indulás kora reggelén (hajnalán...), apu és anyu vittek ki a reptérre. A csomagfeladás elég viccesre sikeredett XD

Kettő hatalmas bőröndött sikerült feladni, de nekem még volt egy nagy sporttáskám tele ruhákkal XD A check in pultos először azt kérte, hogy azt is adjam fel, de szép kék szemeimmel néztem rá és azt mondta, ha a táska belefér a pult melletti fém tartóba (amivel mérik a fedélzetre felvihető csomagot), akkor nem kell feladni. Na, apukámmal addig gyűrtük a táskát, amíg bele nem fért a tartóba XD A pultos végül feladta, és azt mondta "jól van, felviheted a gépre...."XD

Mielőtt átmentem volna a biztonsági kapun, a bátyám és a kis unokahúgaim még egyszer felhívtak telefonon, hogy elköszönjenek...... na akkor (is) nagyon meghatódtam.

Utána eljött az idő, hogy átmenjek a biztonsági kapun... mielőtt elindultam volna a kapu felé, anyu és apu még egyszer puszit adtak. Anyuék végig ott álltak amíg el nem tűntem a tömegben.

Mivel még volt egy kis időm a gép indulásáig, addig a duty free boltokban nézelődtem :) Aztán a hangosbemondóban hallottam, hogy megnyitották a beszállókaput!!! Máris száguldottam a kapuhoz. Szavakkal nem tudom elmondani milyen fantasztikus érzés volt meglátni a gépet :D Először Zürichbe repültem és onnan szálltam át a Tokyoi gépre. Még a fedélzeten bemondták, hogy a Tokyoi géphez melyik kapunál kell beszállni, úgyhogy simán ment az átszállás. Egy óra várakozás után végre felszállhattam az álmaimhoz repítő gépre! Szerencsére zökkenőmentes volt az út.

  

Na ez most nagyon hosszúra sikeredett....legközelebbi bejegyzésemben az iskoláról fogok beszámolni. Most pedig vacsi és megyek beájulni az ágyba :P